Van egy furcsa ellentmondás ebben a szakmában.
Az alkusz elvileg értékesít, tanácsot ad, ügyfelet képvisel.
Mégis, ha megnézed egy átlagos napját, egészen más kép rajzolódik ki.
Papírok.
Rögzítés.
Ellenőrzés.
Utólagos javítás.
Még egy email. Még egy táblázat. Még egy „biztos, ami biztos”.
És valahol a nap végén ott a kérdés:
mikor lett ebből adminisztráció?
Nem egyik napról a másikra történt.
Szépen, lassan csúszott el az egész.
Először csak egy plusz mező volt. Aztán egy új elvárás. Egy új ellenőrzési pont. Egy új „így kell csinálni”.
Nem vitatkozunk. Megoldjuk.
Mindig megoldjuk.
Külföldi felmérések szerint az értékesítéssel foglalkozó szakemberek idejük 30–40%-át nem értékteremtő tevékenységgel töltik. Nem ügyféllel. Nem tanácsadással. Hanem adminisztrációval.
Ez nem alkuszi sajátosság – ez egy általános csúszás. Csak nálunk különösen fáj.
Mert az alkusz nem adminisztrátornak tanult.
Nem ezért lett alkusz.
És nem ezért választja ezt a pályát a következő generáció sem.
Mégis itt tartunk:
az adminisztráció lett a biztos pont.
Az, ami „nem hibázhat”.
Ami miatt éjszaka is visszagondolsz egy ügyletre.
És közben az ügyfél?
Ő azt érzi, hogy sietsz.
Hogy fáradt vagy.
Hogy „most gyorsan megoldjuk”.
Ismerős?
Más iparágakban erre már nevet adtak: role drift.
Amikor valaki észrevétlenül kicsúszik a saját szerepéből, mert a környezet ezt követeli meg tőle. Nem rossz szándékból. Nem lustaságból. Egyszerűen túlélésből.
A kérdés csak az, hogy meddig fenntartható ez.
👉 Te ma inkább alkusznak érzed magad – vagy adminisztrátornak?
👉 Mikor volt utoljára egy napod, amikor tényleg csak az ügyféllel foglalkoztál?
👉 Szerinted ez szakmai szükségszerűség… vagy megszokás?
