Van egy pillanat, ami egyre gyakoribb. Nem látványos. Nem hangos. Csak… kellemetlen.
Az ügyfél már tudja, mit akar. Te még keresed.
Nem információhiányról van szó.
Nem felkészületlenségről. Hanem tempóról.
Az ügyfél ma gyors.
Gyorsabban dönt. Gyorsabban kérdez. Gyorsabban vált.
Hozzászokott ahhoz, hogy más területeken nem kell várnia.
Rendel. Fizet. Aláír. Továbbmegy.
És amikor itt lelassul az idő, azt azonnal észreveszi.
Régen az alkusz volt az, aki tudta. Aki előbb értette. Aki magyarázott.
Ma egyre gyakrabban az történik, hogy az ügyfél már olvasott róla.
Hallotta. Összehasonlította. Csak megerősítést akar. Vagy egy gyors választ.
És ha nem kapja meg időben, nem reklamál.
Egyszerűen továbbáll.
Külföldi kutatások szerint a pénzügyi szolgáltatásoknál az ügyfelek döntéseinek jelentős része nem ár, hanem reakcióidő alapján dől el.
Aki gyorsabban válaszol, gyakran nyer – még akkor is, ha nem ő a legolcsóbb.
Ez nem kritika. Inkább jelenség.
Mert közben te sem lassú vagy.
Csak túl sok mindenre kell figyelned egyszerre.
Túl sok a megszakítás. A köztes lépés. A „még ezt is”.
Az ügyfél ebből annyit lát, hogy várnia kell.
És itt jön a kényes rész:
nem azért veszítünk ügyfelet, mert rosszul dolgozunk,
hanem mert nem elég gyorsan.
👉 Volt már olyan érzésed, hogy az ügyfél „kicsúszott a kezedből”, mielőtt bármit rontottál volna?
👉 Észrevetted, hogy egyre kevesebb türelme van a várakozáshoz?
👉 Szerinted ez átmeneti jelenség… vagy új alapállapot?