Van ez a mondat.
Nem hivatalos, nincs kiplakátolva, mégis minden irodában elhangzik.
„Csak gyorsan megcsináljuk.”
Egy ajánlat. Egy módosítás. Egy aláírás. Egy email.
Semmi komoly. Most épp nincs idő rendesen végiggondolni.
Ismerős?
Az alkuszi világ tele van ilyen „csak gyorsan” döntésekkel. Nem lustaságból. Nem nemtörődömségből. Hanem mert menni kell tovább. Az ügyfél vár. A biztosító kér. A rendszer lassú. A nap meg nem hosszabbodik meg.
Érdekes, hogy más iparágakban ez a mondat már gyanús.
Az egészségügyben. A repülésben. A pénzügyekben. Ott a „csak gyorsan” már rég vörös zászló. Ott folyamat van. Ellenőrzés. Automatizmus. Nem hősies tűzoltás.
Nálunk viszont ez lett a norma.
És közben kialakult egy furcsa állapot:
mindenki nagyon elfoglalt, mégis egyre kevesebb idő jut arra, amiért ezt az egészet csináljuk. Ügyfélre. Tanácsadásra. Értékesítésre.
Külföldön – például Hollandiában vagy az Egyesült Királyságban – az alkuszok egy része már évekkel ezelőtt felismerte ezt. Nem azért kezdtek rendszert váltani, mert „modernkedni” akartak, hanem mert elfáradtak a folyamatos rögtönzésben. Ott ma már ciki az, ha valami „csak gyorsan” van megoldva.
Itthon viszont sokszor büszkék vagyunk rá.
„Megoldottuk.”
„Átment.”
„Nem szóltak érte.”
Csak közben valahogy minden egy kicsit nehezebb lett.
Több admin. Több ellenőrzés. Több bizonytalanság. Több stressz.
Nem állítom, hogy ez bárkinek a hibája. Inkább azt, hogy ez egy berögzült működés, amit már észre sem veszünk.
És itt jön a kérdés – nem költői, tényleg érdekel:
👉 Te hányszor mondod egy nap, hogy „csak gyorsan megcsináljuk”?
👉 Szerinted ez még hatékonyság… vagy már kényszer?
👉 Mi lenne, ha nem kéne mindig gyorsnak lenni?
Írd meg, te hogy látod.
Mert lehet, hogy ez csak egy ártatlan mondat –
de lehet, hogy ez lett az egész működésünk mottója.
És az már nem mindegy.